Magyarország egyik vadregényes táján, az Őrségben történt meg velem a gyerekkor. Az vagyok, aki az utolsók egyikeként látta, és még megélte azt a békét, amiben ember és természet a kölcsönösen adható legmélyebb tiszteletben él egymás mellett, és egymásért. Óvtuk a természetet, de legalábbis nem akadályoztuk. Cserébe benne élhettünk, és dolgozhattunk. Földet műveltünk, állatokat tartottunk. A természettől mindent megkaptunk, amire a mindennapokban szükségünk volt. Közösségi élményeket, munkát, és élelmet ami az asztalra került. Nem kellett hozzá több, csak abban a felelős tudatban élni, hogy az erdő ezernyi élőlény otthona, nem csak tűzifa, a rét őshonos vadvirágok termőtalaja, nem csak beépíthető föld, s hogy a patak a vizes élőhelyek állatfajainak, gémeknek, vidráknak, jégmadaraknak élelemforrása, nem csak víz, ami kizárólag nekünk ad halat. Így éltünk mi, gyerekek és felnőtt emberek, harmóniában a természettel.
A természet, és az abban lévő élővilág megőrzése iránti hűség évtizedek múltán sem fakult meg bennem. A háziállatok, a sünök, cinegék és fecskék, díszfák és gyümölcsösök, a virágos kertek mindvégig a család részei maradtak.
2018-ban jutottam hozzá az első két bonsai fámhoz. Egy Ficus Microcarpa és egy Ficus Ginseng volt, amik már nagyobb odafigyelést igényeltek, mint a szobanövények. Szerettem törődni velük, megtanultam átültetni, metszeni, drótozni, jól tartani őket.
Ezeket egy Gardenia Jasminoides (Gardénia) bonsai követte, majd egy Metasequoia Glyptostroboides (Kínai Mamutfenyő), az ötödik bonsai fám pedig egy Bougainvillea Glabra volt.
Akkor, 2018 tavaszán fogtam a kezemben először bougainvilleát, még ha az egy bonsai is volt. Mivel tudtam, hogy minden bonsai a természetben élő példányának lekicsinyített mása, keresni kezdtem. Nem csak az országban, külföldön is.
Néhány, Magyarországon kapható fajta vásárlása után 2018-ban adtam le az első külföldi rendeléseimet. Ágdarabokat, vagyis fás hajtásdugványokat rendeltem. Gondoltam, a gyökereztetés nem lehet nagy ördöngösség, ha másoknak megy, nekem is fog. Előtte sosem próbáltam gyökereztetni, nemcsak bougainvilleát, de más növényt sem. Ebből az időszakból nem is lettek jó élményeim. Néhány rendelés, és annál több sikertelen gyökereztetési próbálkozás után elkezdtem összevásárolni mindent, amivel csak ember nagyobb eséllyel gyökereztethet jól. Gyökereztető hormon, melegágy, propagátor, szaporítószett, párásító berendezés, növénylámpák. S mire a létező összes, mezőgazdasági boltban aranyárban megvehető hókuszpókuszt kipróbáltam, rájöttem, hogy a legegyszerűbb és legolcsóbb módszer a legjobb. Nem az számít, mivel csinálom, hanem az, hogy hogyan. A siker titka az, hogy milyen ágat gyökereztetek, milyen növényről és annak melyik részéről vágom le, milyen időszakban, milyen hőmérsékleten, milyen fényviszonyok mellett, és milyen gyökereztető földet használok. Csak hogy ez fél évembe került, meg az összes megspórolt pénzembe. Mivel a munkám oda kötött, Budapest belvárosában, a negyedik emeleten próbálgattam a dugványból való szaporítást. Nem éppen ideális.
Bízz abban, hogy azt a fajtát adja fel, amit kértél, hogy gondosan csomagol, és hogy a csomag időben megérkezik ahhoz, hogy a növények még életben legyenek. Arra pedig ne számíts, hogy a reklamációd eredményeként a pénzedet visszakapod. Az is biztos, hogy a Dél-kínai-tenger szigeteire sem fogsz utána menni. Mások ezen a ponton hagyták volna abba. Én ekkor határoztam el, hogy bougainvillea gyűjtő leszek. Ősztől tavaszig, a negyedik emeleti lakás 32 négyzetméterének 15 négyzetméterét vitte el a hobbim. Mesterséges megvilágítással, húsevő növényekkel, rovarfogó sárga lapokkal, végül morzsaporszívóval tartottam életben a növényeimet a szürke téllel, és a tőzeglegyekkel szemben. Öröm az ürömben: ekkor már élő bougainvilleáim is voltak. Nem is akármilyenek.
2021 telére kapott fűtést a fóliaházam. Bougainvillea fajtáim jelenlegi száma 200 körüli, ebből nagyságrendileg 80-100 fajtára tudom bátran és büszkén azt mondani, hogy ritka, Európában sem könnyen hozzáférhető fajta.
Hálás vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek. Gazdag vagyok, mert emlékekből élek. Büszke vagyok, mert létrehozok valamit. Boldog vagyok, mert azért dolgozom, amiért jó volt gyereknek lenni: az ember és természet közötti kapcsolat megtartásáért.
Rendezvényszervező vagyok, közgazdász diplomával. Ha tetszik a sztorim, nézz körül a webshopomban.
Krisztián
